Felsős éveimben az anutám győzködött, hogy írjak naplót, mert az olyan hasznos, meg olyan csajos, meg izé...............

Eszem ágában sem volt! Nemáááá........ 

Kaptam szép kis kapcsos piros (hogy utálom a piros színt)  könyvecskét, amit azután illendőségből odaadtam az osztálytársaknak, akik teleírták "nagyon tartalmas és mély érzelmekkel teli" idézetekkel, meg telerajzolták gyönyörű kopírozott szivecskékkel, angyalkákkal, virágokkal.... Böeeeee!!!!!!!!!!

Egyik év végén kaján örömmel vettem észre egyszer hogy valamelyik elveszíthette és sumákol! Qrvára nem kerestem többet! 

Mostmár viszont sajnálom, mert a régi osztálytársak lassacskán megtalálnak a Facebookon, és olyan jó kis görénység lenne bescannelni az ocsmányságaikat és kiposztolni amikor valami hülye spammel örvendeztetnek meg!

Most hogy már nem elvárás a csajos viselkedés, így már az én lázadó lelkem is érdeklődni kezdett a blogolás iránt!

Kerestem egy olyan oldalt ahol nem kell kötelezően összekapcsolni a Google fiókkal a blogot, szeretném megőrizni az inkognítómat, mert az ide pötyögtetett mondandómra nem fogok szájkosarat húzni! Amit ide felvések nem a főnökömnek szánom!

Ja, és ezt nem kell magammal cipelni, nem fogom elveszíteni, stb.

Volt egy titkos füzetem, ami elmaradt valahol a költözések alatt, na ennek elvesztését viszont sajnálom!

Ebben azt gyűjtöttem mi rágta aznap az agyamat! Volt hogy egy dal, mindegy hogy szerettem vagy utáltam, de nem ment ki a fejemből aznap, vagy egy vers, esetleg egy film, mert mély nyomokat hagyott bennem! Ide került a dühöngés ha igazságtalanul kaszált el egy tanár, vagy genya volt egy osztálytárs....

Arra gondoltam ezt a hagyományt folytatom itt, ezért a cím: "Napiszar" Remélem nem moderálják ki. Új vagyok itt, nem ismerem a szokásokat!

Na most ennyi, kicsit dolgozni is kell.......