A csend két a billentyű közötti rész a zongorán...
2017.11.16. 08:15, Peace
amikor gyalog sétálsz haza az esőben mert nem akarod hogy vége legyen.....
Szombaton egy zenés irodalmi esten voltam.
Ez így rohadtul sznobság, na de amit takar!!!!! Na az királyság volt!
Egy igazi "titkoskertben" (persze nem kert volt) a zongora művész egy ősöreg pianínóból varázsolta elő a csodálatos muzsikát - főképp saját szerzeményeit, de még Bartókot is játszott. Két mű között mesélt múltról, jelenről, jövőről, arról a lelki fertőről amiben most élünk, az elfásult, hitehagyott, külfödre menekülő fiatalokról, a "sajtószabadságról", meg úgy mindenről amiről manapság csak ilyen zárt közösségekben ajánlatos véleményt nyílvánítani... Hát már ez is minősíti a mindennapjainkat.
A zene szüneteiben az író - aki egyébként filozófus - a novelláit olvasta fel.
Hallgattam ezt a két csodálatos embert és közben éreztem, szinte láttam ahogy gyulladnak ki a ledek a képzeletbeli töltöttség jelzőmön!!!! Annyira boldog és büszke vagyok hogy felkerültem a meghívottak listájára!
Majdnem három óráig tartott ez a csoda, és amikor vége lett üvőlteni akartam hogy ne! Még hallgatni szeretném, akarom!!!!!!! Nem akarok visszamenni a megalkúvó, életúnt álcámba, én ebben a ragyogó szellemiségű világban akarok maradni!
A hideg utcára kilépve az életem párja szó nélkül megfogta a kezemet, és csendben indultunk el hazafelé gyalog, kéz a kézben a hideg esőben. Nem kellettek szavak hogy tudjam ugyanazt érzi mint én! Aznap nem kapcsoltuk be a tévét, egyikünk se tudta volna elviselni az agymosó médiát. Megittunk ketten egy doboz sörit, és ágyba bújtunk. Hosszú ideje első éjszaka volt hogy egyikünknek sem voltak rémálmai!