Szombaton egy zenés irodalmi esten voltam.

Ez így rohadtul sznobság, na de amit takar!!!!! Na az királyság volt!

Egy igazi "titkoskertben" (persze nem kert volt)  a zongora művész egy ősöreg pianínóból varázsolta elő  a csodálatos muzsikát - főképp saját szerzeményeit, de még Bartókot is játszott. Két mű között mesélt múltról, jelenről, jövőről, arról a lelki fertőről amiben most élünk, az elfásult, hitehagyott, külfödre menekülő fiatalokról, a "sajtószabadságról", meg úgy mindenről amiről manapság csak ilyen zárt közösségekben ajánlatos véleményt nyílvánítani... Hát már ez is minősíti a mindennapjainkat.

A zene szüneteiben az író - aki egyébként filozófus - a novelláit olvasta fel.

Hallgattam ezt a két csodálatos embert és közben éreztem, szinte láttam ahogy gyulladnak ki a ledek a képzeletbeli töltöttség jelzőmön!!!! Annyira boldog és büszke vagyok hogy felkerültem a meghívottak listájára!

Majdnem három óráig tartott ez a csoda, és amikor vége lett üvőlteni akartam hogy ne! Még hallgatni szeretném, akarom!!!!!!! Nem akarok visszamenni a megalkúvó, életúnt álcámba, én ebben a ragyogó szellemiségű világban akarok maradni! 

A hideg utcára kilépve az életem párja szó nélkül megfogta a kezemet, és csendben indultunk el hazafelé gyalog, kéz a kézben a hideg esőben. Nem kellettek szavak hogy tudjam ugyanazt érzi mint én! Aznap nem kapcsoltuk be a tévét, egyikünk se tudta volna elviselni az agymosó médiát. Megittunk ketten egy doboz sörit, és ágyba bújtunk. Hosszú ideje első éjszaka volt hogy egyikünknek sem voltak rémálmai!

Egy megkésett vallomás!

Ez a blogot már nagyon régen hoztam létre, de eddig csak himi-humi bejegyzésekkel töltögettem. Igazából akartam blogolni, de nem igazán tudtam hogyan fogjak hozzá! Ennek persze az lett a következménye hogy eluntam, és már régóta felé sem néztem. Meg voltam győződve hogy már le is törölte az egészet a szolgáltató passzivitás okán. Komolyan meglepődtem amikor megláttam hogy még így is a 69. a sorban. 

Na oké! Ha voltak olyanok akik olvasták agymenéseimet akkor folytatom, de ha már főnix módra feltámad akkor újuljon is meg!

Megfogadom hogy mostantól főleg akkor fogok billentyűzetet ragadni ha valami fontos dologba botlok. Nagyon, szép/szar, megható/elborzasztó, stb. 

Ja, és ez is új: néha magamról, a velem történtekről is fogok írni (miért ne, ugyse érdekel senkit). Legyen ez a visszatérő bejegyzés is ilyen:

Lassan egy éve napi szinten bumlizok az agglomeráció és Budapest Hugyapest között (ezt majd egy másik levélben bővebben kifejtem!) váltott paripákkal közlekedési eszközökkel, de egyre inkább kezdek torkig lenni!

Amikor elvállaltam a vidékre utazgatást egy jó munkahelyért még 16 perc volt a menetideje a zónázónak. Ez mára csodálatos módon 27 percre bővült! Én persze tudom hogy mozognak a kontinensek, de ennyire? 9 hónap alatt 11 perccel távolabb csúszott a székesfővárostól ez az érdemtelenül városnak csúfolt Fertő City ??????

Az is érdekelne hogy a szerelvény miért áldogál 15-20 perceket két állomás között (persze a hivatalos menetidőn felül!)

Az idegeim azonban a múlt héten - az iskolaszüneti menetrend okán - pattantak el, amikor is lélekszakadva rohantam le gyalog három megállót, hogy elérjem a vonatomat, mert a szokott buszom a szüneti menetrend miatt nem indult. Ez az én faszságom volt, elfelejtettem.

Mégis mi a faszért kellett kétszer két napra külön menetrendet beállítani?????

Na mind1, ez már történelem, vissza a történethez: miután kimagasló sportteljesítménnyel 2 perccel az indulás előtt kiértem a pályaudvarra, egy vonatnyi tanácstalan emberbe botlottam, viszont vonatba nem.

Kérdeztem egy arra tántorgó egyenruhást, hogy a zónázó hun a francban van, mert sürgősen fel kellene szállnom rá. Az hogy elsőre nem találtam meg nem volt meglepi, mert a 2-estől a 12-es vágányig mindennap máshonnan indul. Ez a reggeli össznépi kalandjáték: megtalálni a zónázót még az indulás előtt. Nem egyszerű a feladat ám! Van hogy két vonat előtt álldogál harmadikként nagyjából a Mészáros utca magasságában! Ja, és perse mindezt leghamarabb 5 perccel az indulás előtt írják ki és mondják be. Na ekkor indul a tájfutás! Lobogó banyatankokkal törnek az élre a hétvégi házacskákba igyekvő nyuggerek, őket kétfelől előzik a fürge lábú gimnazisták és munkába igyekvők. Fasza küzdősport ez így reggelente!

Szóval a tag kedvesen felhomályosított hogy "ja az már kb. Kelenföldön, mert mától december 7-ig 10 perccel korábban indul". Mi a tárkányos franc van????

Rongyolok a pénztárhoz ahol hallom ám hogy egy érdeklődőt éppen oktat ki a a pikirt "utastájékoztatás" nevű hölgy, aki előadta hogy a kedves utasoknak kell figyelni a menetrendi változásokat. Ekkor már komolyan a pofozkodáson gondolkodtam!

Végül is igazából azért nem szabadultak el az indulatok, mert az egyik kérdőre vont (szolgálat után hazafelé tartó és szintén a peronon álldogáló) vasutas bevallotta neki is azon a vonaton kéne lennie, de neki se szóltak...... Ennyi!

Jöjjön a szlogen:

A MÁV örök, mert ami késik az nem múlik!

Most 7857olvasót ír a gportál, kiváncsi vagyok hányan olvassátok el kis kirohanásomat! 

A világbéke legyen veletek!